Kaka, Ronaldo, Drogba-rejtély és a fekete ló

Észak-Korea a halálcsoportban, nincs más kiút, futni kell, de sokat.

Kevesebb, mint egy hét választ el minket a földkerekség a nyári olimpiai játékok utáni második legnagyobb rendezvényétől, a labdarúgó világbajnokságtól. A 19. torna sokak szerint premiert hozhat, amennyiben Spanyolország életre kelti esélyeit, de egy premiert máris „behúzott" a viadal: ez az első világbajnokság, amelynek Afrika ad otthont. (Ez egyben azt is jelenti, hogy immár csak Óceánia nem rendezett foci-vb.-t.)

Sorozatunkban nem vállalkozunk arra, hogy megjósoljuk, Olaszország megvédi-e címét, Brazília megnyeri-e hatodik elsőségét vagy Spanyolország először felér-e a csúcsra. Arra viszont igen, hogy néhány szóban bemutassuk a nyolc csoportot és az őket alkotó csapatokat. Ezúttal a G csoportot vesszük vesszük górcső alá, ahol a topfavorit Brazília és az ismeretlen Észak-Korea Portugáliával és Elefántcsontparttal csap össze.

Immár 80 éve, az első labdarúgó világbajnokság kiírása óta már elcsépelt szlogennek számít, hogy Brazília a torna egyik legnagyobb favoritja és ez ma sincs másként. Az auriverdék kerete telis-tele van sztárokkal. Kezdve a szövetségi kapitány Carlos Dungától, aki 1994-ben játékosként volt a világ legjobb csapatának tagja, így Mario Zagallo után a második brazil lehet, aki futballistaként és szövetségi kapitányként is magasba emelheti a trófeát. (Rajtuk kívül még a német Franz Beckenbauer mondhatja ezt el magáról.)

Ami a keretet illeti, meglepő, hogy Anglia után a második legidősebb csapata Brazíliának van. Ennek viszont az a magyarázata, hogy valamennyien már befutott sztárok, a szövetségi kapitány kapott is hideget-meleget a hazai sajtótól, amiért az ifjú tehetség közül senkit sem vitt el Dél-Afrikába. A kapuban Julio Cesar megbízható pont, ő jelenleg az egyik legjobb a világon saját posztján. A selecao védelme szintén elképesztően stabilnak tűnik, az ember csak attól szédülni kezd, ha felsorolja, a játékosok milyen klubokban szerepelnek: Dani Alves a Barcelonában, Juan a Romában, Lucio és Maicon az Interben, Thiago Silva a Milanban keresi a napi betevőt. A középpályán Felipe Melo (Juventus), Ramires (Benfica), Gilberto Silva (Panathinaikosz) és Josue (Wolfsburg) is inkább a védekezéshez ért, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a támadás szinte csak Kaka (Real Madrid) és Michel Bastos (Lyon) vállára nehezedik majd. Csatársorban Luis Fabiano, Grafite és Robinho is produkált már elképesztő szezonokat, az embernek mégis kissé hiányérzete van: egyik játékos sem tudta eddig beverekedni magát egy igazán nagy csapatba, egyénileg pedig az extraklasszisok közé. Ezért kissé bizarrnak tűnik Dunga azon döntése, hogy Diegót, Ronaldinhót és Patót is kihagyta a keretből.

Amennyiben Brazília nem teljesíti az otthon kitűzött minimális célt, azaz nem nyeri meg a világbajnokságot, akkor a brazil szurkolók soha nem fogják megbocsátani Ronaldinho kihagyását valamint az amúgy rengeteget bírált, túl defenzívnek ítélt játékstílust. Mert hát a selecaótól a jogo bonito ugyanúgy elvárás, mint a tornagyőzelmek. Persze, utóbbi esetén előzőt csak-csak elnézik a szurkolók.

Brazília kerete:
Kapusok: Júlio César (Internazionale), Gomes (Tottenham), Doni (AS Roma)
Hátvédek: Daniel Alves (Barcelona), Maicon (Internazionale), Lúcio (Internazionale), Luisao (Benfica), Juan (AS Roma), Thiago Silva (AC Milan), Michel Bastos (Lyon), Gilberto (Cruzeiro)
Középpályások: Felipe Melo (Juventus), Gilberto Silva (Panathinaikosz), Júlio Baptista (AS Roma), Kaká (Real Madrid), Josué (Wolfsburg), Kléberson (Flamengo), Elano (Galatasaray), Ramires (Benfica)
Csatárok: Robinho (Santos), Nilmar (Villarreal), Luís Fabiano (Sevilla), Grafite (Wolfsburg)

Brazília számára a minimális cél ami másoknak csak álom

Sokan megköveznek érte, de e sorok írója úgy látja, Elefántcsontpart lehet az, aki Brazíliát követve bejuthat a legjobb 16 csapat közé. Egy feltétellel: amennyiben Drogba végül játszani tud. A Chelsea csatára mind játéktudása, mind személyisége miatt elképesztően fontos az elefántok számára, a szurkolók tekintetében pedig egyenes félistennek számít.

A nyugat-afrikai szövetség egy tapasztalt európai edzőt, a svéd Sven-Göran Erikssont (érdekes, hogy a rivális Nigériát szintén svéd szakember, Lars Lagerback trenírozza) szerződtettek a válogatott élére, akinek európai taktikát kell valahogy ráerőszakolnia a gárdára. Amelynek gyenge pontja a védelem: Boubacar Barryt a tavaly a belga bajnokság legjobb kapusának választották, ám ő „csak" afrikai szemmel számít remek kapusnak. A védősorban Kolo Touré (Manchester City), Eboué (Arsenal) és Demel (Hamburg )hatalmas európai rutinnal rendelkezik, de „segítőik", Bamba (Hibernian), Gohouri (Wigan), Brou Angoua (Valenciennes) nem tűnnek életbiztosításnak.

A középpályán azonban már igazi sztárok sora található, ahol Zokora (Sevilla) és Yaya Touré (Barcelona) inkább a biztonságért, míg Romaric (Sevilla) a támadásokért felelős. A csatársorban Kalou (Chelsea), Gervinho (Lille), Dindane (Porthmouth) vagy Keita (Galaatsaray) életveszélyes, bár a meglepetésre kimaradó Bacary Koné (Marseille) még ezen is tudott volna lendíteni. Na és akkor ott van még élete talán legjobb formájában lévő Drogba, akinek azonban törött keze miatt még kérdéses a szereplése.

Elefántcsontpart kereténél maradva meg kell említenünk Emanuel Konét, aki a Kolozsvári CFR játékosa, ugyanakkor az előző szezonban a Curtea de Arges színeiben szerepelt kölcsönjátékosként, valamint Brou Angourát. Ő az elmúlt négy évben Benjamin néven a Kispest Honvédban szerepelt, onnan került a télen a francia élvonalbeli Valenciennes-hez. Talán érdemes még megemlíteni, hogy Arthur Boka a maga 166 centijével az egész világbajnoki mezőny második legalacsonyabb játékosa.

Elefántcsontpart kerete:
Kapusok: Boubacar Barry (Lokeren), Aristide Zogbo (Maccabi Netanya), Daniel Yeboah (ASEC Mimosas)
Hátvédek: Souleymane Bamba (Hibernian), Arthur Boka (VfB Stuttgart), Benjamin Brou Angoua (Valenciennes), Guy Demel (Hamburg), Emmanuel Eboué (Arsenal), Steve Gohouri (Wigan), Siaka Tiéné (Valenciennes), Kolo Touré (Manchester City)
Középpályások: Jean-Jacques Gosso (Monaco), Abdulkader Keita (Galatasaray), Emmanuel Koné (International Curtea de Arges), Gervinho (Lille), Koffi Ndri Romaric (Sevilla), Cheik Tioté (Twente), Yaya Touré (Barcelona), Didier Zokora (Sevilla)
Csatárok: Aruna Dindane (Lens), Seydou Doumbia (Young Boys), Didier Drogba (Chelsea), Salomon Kalou (Chelsea)

Elefántcsontpart Drogbáért imádkozik

Portugália csapatától a közvélemény az idők kezdete óta vár egy kiugró eredményt, ám ez sem Eusebio csapatának, sem a Figóval, Rui Costával, Joao Pintóval felálló „Aranygenerációnak" nem jött össze. És vélhetően Cristiano Ronaldóéknak sem fog. Carlos Queiroz csapata ugyanis vért izzadt a selejtezők során, ahol sem a dánokat, sem a svédeket nem tudta egyszer sem legyőzni, oda-vissza pedig csak Magyarországot és Máltát tudták megverni. Az elmúlt évben barátságos meccseken pedig többek között Észtország, sőt Zöldfoki-szigetek is megoldhatatlan feladatot jelentett számukra. Legnagyobb sztárjuk, Ronaldo legutóbb 2009 februárjában, egy Finnország elleni barátságos találkozón volt eredményes címeres mezben. Azaz lassan másfél évvel ezelőtt.

A kapuban Eudardo kapus megbízható teljesítményre képes, ám nem rendelkezik komoly nemzetközi rutinnal, ellentétben a keret többi meghatározó játékosával. A védelemben Bruno Alves, Carvalho, Ferreira, Rolando, a középpályán Deco, Meireles, Tiago, Veloso, a csatársorban pedig Simao, Liedson és Almeida is remek képességű labdarúgók, míg Ronaldo extraklasszis. Gondot okozhat, hogy a védelem eddigi oszlopa, Pepe valamint Deco is sokat bajlódott sérüléssel.

Ők, akárcsak Liedson egyaránt Brazíliában születtek, de mivel látták, hogy a selecao közelébe nem tudtak odakerülni, így portugálokká váltak. Amely csapattal, ha azt tudják nyújtani, amire igazán képesek, akkor messze juthatnak, ám az utóbbi években ettől távol álltak „Európa braziljai". Ebben segíteni tudott volna Joao Moutinho, akinek kimaradás komoly meglepetést okozott. Nani sérülése pedig egyesen tragédiával érhet fel számukra.

Portugália kerete:
Kapusok: Eduardo (Braga), Daniel Fernandes (Iraklisz), Beto (Porto)
Hátvédek: Miguel (Valencia), Paulo Ferreira (Chelsea), Ricardo Carvalho (Chelsea), Bruno Alves (Porto), Rolando (Porto), Ricardo Costa (Lille), Duda (Málaga), Fábio Coentrao (Benfica)
Középpályások: Pedro Mendes (Sporting), Pepe (Real Madrid), Tiago (Atlético Madrid), Deco (Chelsea), Raul Meireles (Porto), Miguel Veloso (Sporting)
Csatárok: Cristiano Ronaldo (Real Madrid), Hugo Almeida (Werder Bremen), Danny (Zenit), Nani (Manchester United), Simao Sabrosa (Atlético Madrid), Liédson (Sporting)

Cristiano Ronaldo az utóbbi hónapokban mintha nem is játszott volna a portugál csapatban

Észak-Korea. Ember legyen a talpán, aki a hermetikusan és paranoiásan elzárt ország válogatottjáról komolyabb információkkal rendelkezik. A leginkább az atomprogramjával elfoglalt, a lakosságot ENSZ-segélyekből ellátó diktatúra által a világtól elzárt válogatott (2006-ban például egyetlen mérkőzést sem játszott a weltfussball.de szerint) sok esetben nem is indult el a selejtezőkön, utoljára pedig 1966-ben szerepelt világbajnokságon. Akkor hatalmas meglepetésre le is győzték Olaszországot, Portugália ellen pedig már 3-0-ra „mentek", amikor Eusebio egy mesternégyessel megfordította az állást.

Észak-Korea vb.-szereplése hatalmas mértékben Kim Dzsong Hun szövetségi kapitány, na meg a védelem érdeme: a selejtezők során 16 meccsen mindössze 7 gólt kaptak. Persze, Jordánia vagy Türkmenisztán nem feltétlen mérvadó. A selejtezők sajátossága miatt az ősi ellenség Dél-Koreával négyszer is összecsaptak: két gól nélküli és egy 1-1-es döntetlen mellett egy 0-1-es vereséget szenvedtek.

A keretben mindössze három légiós található, de a Japán Kawaszaki Fromtale-ban szereplő Dzsong Te Sze és az Omnija Ardiját erősítő An Jong Hak egyaránt a szigetországban született, az ott élő koreai kisebbség tagjaként. Így hát „igazi légiósnak" csak a Hong Jong Dzso számít, aki az orosz Rosztovban (a román válogatott Sorin Ghionea csapattársaként) játszik. Pontosabban nem játszik, mivel 2009-ben 13 bajnokin jutott szerephez (egy gólt lőtt), idén pedig egyen sem. A transfermarkt.de honlap szerint mellesleg öt fiatal észak-koreai játékos pallérozódik jelenleg Európában: ketten Lettországban, egy-egy futballista pedig Szerbiában, Szlovákiában illetve a svájci másodosztályban. (nyilván nem véletlen, hogy utóbbit kivéve valamennyien egykor a kommunista blokkhoz tartozó országokban játszanak.)

A csapat nagy erőssége a kondíció, egyes jelentések szerint a keret többször is a katonasággal készült!
Észak-Koreával kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni szegény Kim Mjong Von esetét. A koreai szövetség, gondolva, (már elnézést a kifejezésért) hogy ők okosabbak, mint a világ többi része, az említett játékost kapusként jelölte a keretbe. Gondolván, hogy abból elég kettő is. Csakhogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség jelezte: ha kapusként van feltüntetve, akkor tessék azon a poszton is játszani.
Észak-Korea kerete:
Kapusok: Ri Mjong Guk (Pjongcsang City), Kim Mjong Gil (Amrokgang)
Hátvédek: Csa Dzsong Hjok (Amrokgang), Nam Szong Csol (April 25), Pak Csol Dzsin (Amrokgang), Pak Nam Csol (Amrokgang), Ri Dzsun Il (Szobekszu), Ri Kvang Cson (April 25), Ri Kvang Hjok (Kjonggongop)
Középpályások: An Jong Hak (Omija Ardija), Dzsi Jun Nam (April 25), Kim Kjong Il (Rimjongszu), Kim Jong Dzsun (Pjongcsang City), Mun In Guk (April 25), Pak Nam Csol (April 25), Pak Szong Hjok (Szobekszu), Ri Csol Mjong (Pjongcsang City)
Csatárok: An Csol Hjok (Rimjongszu), Csve Küm Csol (Rimjongszu), Hong Jong Dzso (FK Rosztov), Dzsong Te Sze (Kawasaki Frontale), Kim Küm Il (April 25), Kim Mjong Von (Amrokgang, kapusként nevezték a tornára)

A nagy rejtély: mire képes Észak-Korea